Óbudai Danubia Zenekar Nonprofit Kft.

Óbudai Danubia Zenekar Nonprofit Kft.

Zenekari iroda: 1061 Budapest, Paulay Ede utca 41., I. em. 1.
Tel: (+36 1) 373-0228
Tel: (+36 1) 269-1178
Honlap: www.odz.hu
E-mail: info@odz.hu
Nyitva tartás: hétköznapokon 10:00-16:00

A Holokauszt emlékév kapcsán az Óbudai Danubia Zenekar két hangversenyt tervez, az egyiket a zenekar zeneakadémiai bérletsorozatának keretén belül november 2-án, a másikat, egy konferenciával egybekötött gálakoncertet szintén a Zeneakadémián június első felében.

2014. június
Zeneakadémia

A Magyar Holokauszttól a Párbeszédig: nemzetközi tudományos konferencia és hangverseny a Magyar Holokauszt Emlékév 2014 kapcsán

A Programsorozat célja, hogy a résztvevő partnerek a legmagasabb szintű ének- és zeneművészeti előadásmód (Óbudai Danubia Zenekar), valamint az akadémiai szintű, nemzetközi szakmai előadók (Yad Vashem – World Center for Holocaust Research, Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Keresztény-Zsidó Társaság és a Közép-európai Kultúrdiplomáciai Intézet) által megvalósított tudományos eszmecsere és vita révén, civil kezdeményezések együtthatójaként méltó megemlékezést valósítsanak meg a magyar holokauszt újabb tudományos és művészi feldolgozásával. Ebben a folyamatban a művészi és a tudományos értékek egymásra épülve, egymást erősítve idézhetik fel a múlt eseményeit és mutathatnak utat a magyar holokauszt jövőbeni társadalmi és tudományos feldolgozásához. A megvalósítók hagyományos jó kapcsolata az Alma utcai ortodox zsidó hitközséggel biztosítéka annak, hogy a Programsorozat révén az Emlékév céljainak társadalmasítása, a történelemmel való szembenézés elősegítése, valamint a civil szféra aktivitásának ösztönzése magyarországi zsidó közösség bevonásával történik.

Információ: (+36 1) 373-0228

meghivoKONF1_0

2014. november 2. – 19:30 óra
Zeneakadémia

Tervezett műsor
Tiszai Péter: Vonószenekari concerto
Liszt: Haláltánc
Beethoven: V. szimfónia

Vezényel: Olivier von Dohnányi
Közreműködik: Farkas Gábor Liszt-díjas zongoraművész
Információ: (+36 1) 373-0228

Tiszai Péter: Vonószenekari concerto

Tiszai Péter kortárs zeneszerző 1973-ban született. Autodidakta lévén zenei ismereteit nem klasszikus úton – gyerekkori zenetanulmányokkal kezdve, a konzervatóriumban folytatva és a Zeneakadémiát elvégezve – szerezte. 19 éves koráig Szolnokon élt; 15 éves korától tanult zenét; a kezdeti lépéseket a könnyűzene területén tette meg. A középiskolai tanulmányok befejeztével előbb az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán, ezután a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát, majd gyakorló építészként tevékenykedett. Kapcsolata a zenével ezen évek alatt is szoros maradt, ám az igazi fordulatot az hozta meg, amikor –viszonylag későn – húszas éveinek végén közelebbről is megismerkedett Bartók zenéjével. Ennek a fordulatnak hatására kezdett újra intenzíven zeneszerzéssel foglalkozni. Tanulmányait 2004-től 2008-ig Orbán György, majd 2008-tól 2009-ig Vajda János magántanítványaként folytatta. Zeneszerzői palettáján közel kéttucatnyi mű található, köztük szólódarabok, kamaradarabok, versenyművek, kisebb színpadi művek és operák.
Kisebb szóló és kamara koncertek után a „Felnőttek” című nagyzenekari szvitjét –amelyhez „Tömbház” címmel Lackfi János írt kísérő verseket – 2011 őszén a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével mutatta be a közönségnek.

Vonószenekari concerto: Régi könyvekben, múlt századi képeket keresgélve véletlenszerűen két kép került egymás mellé: az első egy régi képeslap volt, mely egy Ausztria és Németország határán lévő meseszép tájat ábrázolt. Gyönyörű volt. A másik, az auschwitzi táborban készült hírhedt fotó, az egymásra rakott halottakkal. Az ábrázoltak közt tátongó mélységes szakadék és a két kép közt fennálló téridőbeli összefüggés rettenetesen felkavart. A borzalmakról számtalan magasrendű irodalmi alkotás és film született; a történészek elmélyült tanulmányokban és vaskos monográfiákban adtak számot az embereknek embereken elkövetett leggyalázatosabb cselekedetéről. Úgy érzem a megértéshez ennél többre van szükség: személyes rádöbbenésre, mert ezen az adatok között gyakran elvész a személyesség. Hiába tanultam, olvastam, hallottam róla, a lényeg elsikkad. Tragédia történt és úgy éreztem erről nekem is számot kell adnom, hadd fogalmazzak úgy: nekem volt szükségem a darab megírására.

A három tételes vonós-zenekari darabban – mint minden más művemnél – a klasszikus szerkesztési elveket követtem. Az 1. tétel szonátaformát, a 2. tétel szabad formát, végül a 3. tétel ismét szonátaformát kapott. Az egyes tételek és a fenti képek között már nincs párhuzam – ennyiben nem „programzenét” írtam – a darab saját belső szabályainak engedelmeskedik; míg az első két tételben a feszültség volt a komponálás motiváló ereje, addig a harmadik tételben a „kimondás” után, vágytam az feloldódásra; ha úgy tetszik, a feloldozásra. A meg nem élt életekben annyi boldogság lett volna. Ez az utolsó tétel a meg nem élt életek tétele.