Óbudai Zsinagóga

DSC_7094

A szent hajlék, az imaház már a 18. század elejétől kezdve megtalálható Óbudán. Legalábbis erre enged következtetni egy 1727-es irat, amelyben az óbudai zsidó lakosok imaházának lerombolását említik.[1] Ennek mészkőből és márványból való újjáépítésére valószínűleg az 1730-as években került sor, majd ezt követően a közösség még többször is megújította zsinagógáját.

1766-ban a kamarai védlevél megengedte az óbudai izraelitáknak, hogy romos templomukat újjáépítsék:„Synagogam suam ruinosam”. A Neupauer Máté tervei alapján épített zsinagóga három év alatt készült el, 12.000 frt-ba került és 1769-ben avatták fel. A templom barokk időszakában Lengyel- és Morvaországban elterjedt zsinagógatípust testesítette meg centrális elrendezésével, négy pilléren nyugvó, kilenc boltszakaszos építményével. Az épület mellett a berendezést is megújították, kicserélték a régi padokat, illetve 14 kandelábert állítottak a templom mellé. Azonban a rossz alapozás és a kedvezőtlen talajviszonyok miatt a fali megrepedeztek, ezért 1817-ben a lebontásáról és egy új templom építéséről határoztak.[2]

Végül 1820-ban Landherr András tervei alapján megindult az építkezés, amely eredményeként – alig másfél évvel később – 1820. június 20-án ünnepélyes keretek közt felavatták az új óbudai zsinagógát. Az ünnepi beszédet Münz Mózes óbudai rabbi tartotta. A zsinagóga berendezéseit és díszítését Goldringer X. Ferenc ácsmester és Maurer János stukkátor végezték. Az új templomban 364 férfi és 298 nő számára volt ülőhely.[3] A korabeli leírások szerint a Habsburg-birodalmon belül a legnagyobb zsinagógának számított és szépségét csak az amszterdami tudta enyhén elhomályosítani.[4] A díszes főbejáratot hat korinthoszi oszlop tartotta, amelynek homlokzatán egy óra volt elhelyezve.[5] A homlokzat tetején pedig márványból készült kettős kőtábla volt látható, amelyen a tízparancsolat kezdő szavai kerültek megjelenítésre.[6] A templom belső terében szembetűnő volt a gipsz díszítéssel borított oldalfalak, boltozatok és a lángoló Szinaj-hegyet ábrázoló oltár összhangja.[7] A belső teret a középen felállított, lengyel-morva hagyományt követő, négy obeliszkes, baldachinos bima (a tóraolvasó pultot magába foglaló emelvény) uralta.[8]

Az új zsinagóga első rabbija a közismert Münz Mózes volt, aki erélyes, szigorú vallásosságával fellendítette az óbudai közösség tekintélyét. (Az óbudai zsidó temetőben található sírja, napjainkban is szinte zarándokhelynek számít.)[9]

A zsinagóga épületét először 1900-ban renoválták, akkor készült a timpanon szecessziós díszítése, ami Ullmann Gyula építész tervei alapján valósult meg.[10]

A II. világháború alatt az épület erősen megrongálódott. Annak ellenére, hogy a Joint és a helyi önkormányzat támogatásával 1946/47-ben helyreállították a háborús károkat, a gyülekezet egyre csökkenő létszáma azt eredményezte, hogy 1958-ban már nem is használták a nagy zsinagógát, hanem egy kisebb teremben tartották az összejöveteleiket, majd 1960-as évek közepén az épület az állam tulajdonába került át.[11]

1972-ben átmenetileg itt kezdte meg működését a Textilmúzeum, de hamar (kb. 1 év alatt) kiderült, hogy az épület alkalmatlan muzeális célokra, ezért 1978-ban a Magyar Televízió használatába került. A Tóra-tekercseket ismeretlen helyre szállították, a zsinagóga eredeti berendezését pedig lerombolták. Az MTV fennhatósága alatt az épület előbb díszletraktárként, majd 5. sz. stúdióként, ezt követően pedig újból díszletraktárként funkcionált.[12]

2010-ben azonban az EMIH használatába került, ami egyben azt is jelentette, hogy az épület visszakapta eredeti funkcióját, és ismét egy zsidó hitközség szenthelyévé vált.

Készítette: Óbudai Múzeum (2014)

[1] Haraszti György (é.n.): A százkilencven éves óbudai zsinagóga és hívei 30.

[2] Haraszti György (é.n.): A százkilencven éves óbudai zsinagóga és hívei 32-33.

[3] Haraszti György (é.n.): A százkilencven éves óbudai zsinagóga és hívei 34.

[4] Franz Schams 1822: Óbuda büszkesége: az új zsinagóga IN Komoróczy Géza (szerk.) 2013: „Nekem itt zsidónak kell lenni.” Források és dokumentumok. Szöveggyűjtemény. Pozsony: Kalligram 490-494.

[5] Franz Schams 1822: Óbuda büszkesége: az új zsinagóga IN Komoróczy Géza (szerk.) 2013: „Nekem itt zsidónak kell lenni.” Források és dokumentumok. Szöveggyűjtemény. Pozsony: Kalligram 490-494.

[6] Haraszti György (é.n.): A százkilencven éves óbudai zsinagóga és hívei 35.

[7] Franz Schams 1822: Óbuda büszkesége: az új zsinagóga IN Komoróczy Géza (szerk.) 2013: „Nekem itt zsidónak kell lenni.” Források és dokumentumok. Szöveggyűjtemény. Pozsony: Kalligram 490-494.

[8] Haraszti György (é.n.): A százkilencven éves óbudai zsinagóga és hívei 35.

[9] Haraszti György (é.n.): A százkilencven éves óbudai zsinagóga és hívei 36.

[10] Haraszti György (é.n.): A százkilencven éves óbudai zsinagóga és hívei 36.

[11] Haraszti György (é.n.): A százkilencven éves óbudai zsinagóga és hívei 37.

[12] Haraszti György (é.n.): A százkilencven éves óbudai zsinagóga és hívei 38.